Természet és tehetséges gyerekek találkozása

Az Alföld északkeleti szegletében, a hajdani „réti világ” egykor kiterjedt vizes élőhelyei, dús füvű rétjei, termékeny szántói és szelíd facsoportjai között bújik meg Kék. A környező táj bővelkedik természeti szépségben: minden évszakban új arcát mutatja, hol színekben tobzódva, hol a téli fények csendjébe burkolózva. E táj nemcsak a szemnek, de a léleknek is örömöt ad, és hívogat: ismerj meg, fedezz fel, szeress és óvj meg amit  csak lehet mindabból, ami még megmaradt természeti, történelmi és kulturális értékeinkből.

A kéki Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tehetséges diákjai a nyíregyházi TEMI Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Alapítványa közreműködésével, a Nemzeti Tehetség Program által támogatva, a 2024–2025-ös tanévben is e hívásnak tettek eleget. Erről a programról beszélgettünk Szegedi Sándorral, az Alapítvány szakmai tanácsadójával, biológia tanárral.

A 2024–2025-ös tanévében megvalósult természetismereti és honismereti tehetséggondozó program rengeteg élményt és tudást adott a résztvevőknek. Milyen alapvető célkitűzései voltak ennek a projektnek?

A program lényege az volt, hogy a különállónak tűnő természeti és társadalmi jelenségeket egységben láttassuk a tehetséges gyerekekkel, így készítsük elő őket azokra a hivatásokra, továbbtanulási irányokra amelyekben sikeresek lehetnek és kiteljesedhet személyiségük. Szerettük volna, hogy ne csupán lexikális tudást szerezzenek, hanem olyan szemléletet, amellyel észreveszik az összefüggéseket a természet, a történelem, a kultúra és az emberi tevékenység között. A világ nem darabokban érthető meg, hanem egészében.

Ez a szemlélet elég nagyívű. Hogyan ültették át a gyakorlatba?
Az alapvető ismeretek mellett a gyerekek kiemelten foglalkoztak az Alföld tájával, hiszen Kék és környéke bőven kínál felfedeznivalót. De eljutottunk a Hegyalja dombvidékeire és a Zempléni-hegységbe is. Ott állva egy dombtetőn vagy egy sziklaperemen, a gyerekek szó szerint rácsodálkoztak arra, hogy milyen változatosak is hazánk tájai. Egyikük meg is jegyezte a Nemzeti Összetartozás Hídján, két hegy között a mélység fölött lebegve:: „Tanár úr, én eddig azt hittem, Magyarország lapos!” és ezekkel az élményekkel, ezekkel a rácsodálkozásokkal a helyszínen, természetközelben és nem az online világban lehet találkozni igazán. 

A  természettudomány mellett a magyar tájak hagyományai, a kultúra is hangsúlyos volt ezeken a foglalkozásokon?
Nagyon is. A tájhoz kötődő történelmi események, népszokások, vallási hagyományok és néprajzi érdekességek megismerése mind részei voltak az óráknak és a kirándulásoknak. Például amikor a Hegyalján jártunk, a borászat és a szőlőművelés múltját is megbeszéltük, de kitértünk a kőtemplomok építészeti szépségeire is. És mivel ott voltunk, be is mentünk egy kis falusi templomba, ahol a gyerekek maguk fedezték fel a régi freskók apró részleteit. Ezenkívül megismertük a Hegyalja zsidóságának történetét, vallási szokásaikat, hagyományaikat, a szépséges mádi Zsinagógában és Rabbiházban. Sárospatakon pedig a reformáció értékteremtő hagyományaival, a református Kollégium később híressé vált diákjaival is szembesültünk, akiket ma a nemzeti kultúránk nagyjai között ismerünk el. 

Hogyan sikerült a gyerekeket aktívan bevonni a foglalkozásokba?
A kulcs az volt, hogy minden tanulónak volt saját feladata és felfedeznivalója. Sőt, bevontuk a diákok családtagjait is! Közösen tavasszal virágokat ültettünk, télen etetőt készítettünk a madaraknak, nyáron pedig madárfürdőt állítottunk fel. Az egyik téli etetéskor például a gyerekek percekig figyelték, ahogy egy cinkecsapat bátran közel merészkedik – mintha tudták volna, hogy biztonságban vannak, a gyerekek óvják, védik őket. Így a természet testközelbe került – élménnyé vált, nemcsak egy tankönyvi szöveggé.

Ez a gyakorlatias megközelítés nagyon emberközeli. De hogyan kapcsolódik mindehhez a fotóművészet?
A fotózás egyszerre volt dokumentáció és alkotás. A gyerekek megtanulták, hogyan kell fényviszonyt, kompozíciót és részleteket egyszerre figyelni és így megkomponálni a képet. Emlékszem, egy tavaszi kiránduláson az egyik tanuló hosszasan térdelt egy virág előtt, hogy elkapja, ahogy egy méh éppen beleszáll. A képeken nemcsak a pillanat szépsége, hanem a természet törékenysége is megjelenik.

Tehát a fotók nem csupán emlékek, hanem üzenetek is?
Pontosan. A képek segítenek észrevenni azokat az apró csodákat, amik mellett máskor elsétálunk. A gyerekek alkotásai között volt olyan is, amit egyébként akár egy természetfotó-pályázaton is meg lehetne mérettetni. Ezek a képek egyszerre őszinték és művésziek.

És mi lesz ezeknek a fotóknak a sorsa?
Készül egy fotókönyv körülbelül száz képpel, amely a legjobb pillanatokat örökíti meg. Emellett egy 30–40 képből álló vándorkiállítás is létrejön, amelyet a kéki iskolában és Nyíregyházán, a székhelyünkön is bemutatunk. Így azok a gyerekek, tanulók is láthatják a program eredményeit, akik nem tudtak részt venni a kirándulásokon.

Ha jól sejtem, a program nemcsak tudást, hanem közösségi élményt is adott.
Abszolút. Volt, hogy hegytetőn ettük meg az uzsonnánkat, miközben alattunk terült el a fényben, virágillatban, madárdalban gazdag tavaszi táj. Szinte megelevenedtek  Áprily Lajos sorai :
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
 
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
 
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
 
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?
(Áprily Lajos: Március)

Ez a pillanat mindannyiunk számára emlékezetes marad. Nemcsak azért, mert szép volt, hanem mert megmutatta: a természet és a közösség ereje együtt adja az igazi élményt.

Köszönöm a beszélgetést. Úgy érzem, ez a program valóban példamutató abban, hogyan lehet egyszerre oktatni, nevelni és élményt adni és nem utolsósorban tehetségeket kinevelni. Zárásképpen: mit tartanak ezen  program  legfőbb eredményeinek?
Azt, hogy a gyerekekben kialakult egy olyan életszemlélet, ami tiszteli és óvja a természetet. Megtanulták, hogy a múlt és a jelen, az ember és a táj összetartozik. És talán legfontosabb, hogy a közösen átélt élmények nyomán mélyebb lett a kötődésük a szülőföldjükhöz – miközben nyitottabbá váltak a távolabbi tájak és kultúrák iránt is.

(A programról készült fotók megtekinthetőek a www.temimoricz.hu vagy a https://facebook.com/temimoricznyh oldalakon).