Túl zajos magány - előadás a Móricz Zsigmond Színházban

 


[bg|_Cikkek/2016/2016_01/TulZajosMagany|3|176|random|#FFFFFF]

 

Fotó: Kazai Béla

 

Bohumil Hrabal

TÚL ZAJOS MAGÁNY

Szövegkönyv: IVO KROBOT

Magyar szöveg (Varga György fordításának felhasználásával):

BOGNÁR RÓBERT, HALÁSZ ANDRÁS

Rendező: IVO KROBOT

Bemutató: 2016. január 23.

Az előadás hossza szünettel együtt kb. 2 óra 30 perc

  

SZEREPOSZTÁS
 
 
Díszlet-és jelmez: ZEKE EDIT
Mozgástervező: DAVID STRNAD
Zeneszerző: ZDENĔK KLUKA
Zene: KAZÁR PÁL
Ügyelő: LENGYEL JÁNOS   
Súgó: KOVÁCS KATALIN
Rendezőasszisztens: FÜLÖP ANGÉLA

 

 

1976 nyarán készült el a kisregény. (Magyarul a Gyöngéd barbárokkal egy kötetben jelent meg.) Az első kiadást fél év múlva követte a második, összesen több mint 200 000 példányban kapkodták szét az olvasók. A mű nem minden előzmény nélkül való. Hrabal 1954 októberétől négy és fél éven át az Állami Hulladékbegyűjtő Vállalat egyik prágai üzemében dolgozott. Ott volt munkatársa Jindřich Peukert, volt tornatanár és él-sportoló. A dadogása ellenére nagy dumás (és persze nagy piás) férfiú alakja több néven megjelenik Hrabal írásaiban, és – immár Hantaként – ő a főhőse a Münchhausen című hosszú elbeszélésnek. A felesége szájába adva a szavakat így ír róla Hrabal:  „... éktelenül bűzlött a pálinkától meg a sörtől, és utána mozdulni se bírtam, mert bár Hanta úr részegen beszélt, amit mondott, az olyan elképesztően szép volt, hogy döbbenetemben sóbálvánnyá merevedtem.”   (Vita nuova; Európa Könyvkiadó, 1993.)